Szerelem,szex és vágyak!

A szerelem, sőt, akár a szeretet szexuális gátlásokat is okozhat. Ez nem új jelenség, például a hagyományos magyar paraszti kultúra kutatása során a férfiak azt mondták, azért jártak a falu „macájához”, mert azzal olyanokat is meg lehetett tenni, amit az ember a feleségével, akit tisztel, nem tesz meg. Nem kell itt extremitásokra, bizarr magatartásokra gondolni, ebbe a körbe tartoztak már a misszionárius póztól eltérő pozíciók is. Hasonló jelenségekkel ma is gyakran találkozunk, különösen a férfiaknál. Ezek a férfiak egyfajta „tiszteletből” „visszafogják” magukat a szerelmükkel, sok mindent nem tesznek meg vele, amit egyébként kedvelnek. Nem beszélnek „csúnyán”, kerülik a „durvább” megnyilvánulásokat, ilyen-olyan okokból megalázónak tartott magatartásokat, pl. az orális, anális szexet, bizonyos közösülési pózokat, stb. Persze sokszor kiderül, hogy a női partner kifejezetten kedveli ezeket, vágyik rájuk, de ilyen irányú vágyait nem – vagy nem elég nyilvánvalóan – fejezi ki. Nem ritka az sem, hogy a nők nyíltan elmondják a kívánságaikat, ám a férfi mégsem tudja leküzdeni a gátlásait. A férfiak egy része minden olyan nővel szemben így viselkedik, akivel mélyebb, intimebb kapcsolatba kerül, sokan csak a közös gyermek megszületése után. Az ő esetükben mintegy összekeveredik az anya és a nő, már nem képesek „megalázni” gyermekük anyját – holott az nagyon vágyna erre...

Gyakran látjuk azt is, hogy ezek a férfiak éppen azért tartanak szeretőt, netán azért veszik igénybe szexmunkások szolgáltatásait, mert csak az ilyen, mélyebb érzelmektől mentes kapcsolatokban képesek „elengedni” magukat. Hasonló jelenségeket ritkábban nőknél is tapasztalunk, ők azonban nem a szerelem „lealacsonyítása” miatt aggódnak. Többnyire arról van szó, hogy tudatosan-tudattalanul attól félnek, önmagukat „alacsonyítják le”. Természetesen mindezek mögött kulturális hatások is állnak...

A szakirodalomban is találkozunk a „spontán vágy” kifejezéssel, de erősen megkérdőjelezhető, hogy ez a valóságban létezik-e? A környezet folyamatosan bombáz minket különféle szexuális ingerekkel. Lépten-nyomon szexuálisan izgató dolgokat látunk, szexuális tartalmú verbális közlések jutnak el hozzánk másoktól, különféle médiumokból, szexuálisan izgató illatanyagok, ún. feromonok keringenek körülöttünk a levegőben, stb. Ilyen körülmények között nehéz „spontaneitásról” beszélni. De legyen a tudomány gondja, hogy ki tudja-e mutatni, mikor spontán a vágy, és mikor „felkeltett”…

Gyakran tapasztaljuk, hogy az emberek várják, mikor támad „spontán” szexuális vágyuk... A partner is elkezd várni. Várja, mikor lesz a másiknak „spontán” vágya, várja, hogy „majd szól”. Sok pár heteket, hónapokat, akár éveket vár a „spontán” vágyra, figyelmen kívül hagyva, hogy a dinamika inkább fordított – minél ritkábbak a szexuális megerősítések, annál kevésbé jön „spontán” a vágy. Annál inkább szaporodnak, erősödnek a gátlások...